Mit tegyünk, ha tikkel a gyerek?
Felnőtteknél is megfigyelhetőek úgynevezett akaratlagos mozgások, hangadások - gyakori krákogás, ujj morzsolgatás, köhögés, vállrángatás... Mit tegyünk, ha a gyerekünknél tapasztalunk hasonlókat? Segítünk a felismerésben és abban, miként segíthetünk a csemeténknek!
Mi is az a tikk? Miről ismerjük fel?
A tikk, valamilyen ismétlődő, akaratlan és irányíthatatlan arcrángás, testmozgás vagy hangkiadás. Ha a gyerek rángatja a vállát, krákog, pislog, húzogatja az orrát, szipog, horkant, sziszeg, a lábát rángatja, esetleg a ruháját húzogatja, vagy bármilyen ismétlődő mozgást, hangkiadást végez, akkor biztosak lehetünk benne, hogy tikkel.
Ezek lehetnek enyhék, de vannak olyanok is, amelyekkel önveszélyes lehet a kényszercselekvő - például, amikor akaratlanul, erősen a falhoz ütögeti a gyerek a fejét. Amikor leszokik az aktuális tikkről, akkor rövid idő alatt kitalál egy másikat magának, de véglegesen erről sem tud leszokni segítség nélkül. Van, hogy hónapokon át tünetmentes, mégis váratlanul újra előjön az akaratlan mozgás.
Fontos, hogy ha szülőként azt gyanítjuk tikkel a gyermekünk kezdjük el feljegyezni - akár egy naplóba -, hogy egy-egy ilyen tünet mennyi ideig tart, milyen gyakran ismétlődik és mi is az pontosan (pl.: 3 hónapig naponta 10-15 alkalommal köhögött, aztán hirtelen ez megszűnt és most szipog, óránként legalább 4x). Ez később nagy segítséget jelenthet a szakemberek számára a diagnosztika és az anamnézis felállítása során.
Mikor jelentkezik először és mi a kiváltó oka?
A statisztika alapján kétszer annyi fiút érint, mint lányt. A tikk általában, először 6-7 éves korban jelentkezik, de előfordul 3 éves gyerekeknél is. Az általános iskolás gyerekek 10 %-át érinti ez a furcsa „betegség”. Lehet, hogy a szülő nem is veszi észre az enyhe, ismétlődő mozgást vagy hangkiadást. Amikor már huzamosabb ideje ismétlődik, akkor sem tud mit kezdeni vele, mert nem ismeri, nem hallott még róla.
Nem szükséges kiváltó ok, de a nyugtalanság, stressz, düh, izgatottság, fáradtság lehet az, vagy épp fokozhatja a tikket. Egy gyerek, aki nem tudja hogyan vezesse le az életkori sajátosságként is felfogható frusztrációt például elkezdhet tikkelni.
Hogyan segíthetünk gyermekünknek?
Ebből az úgynevezett betegségből segítség nélkül, végleg, nem lehet kigyógyulni. Amennyiben nem zavaró a tikk, együtt lehet élni vele. Ám ha kellemetlen, és a gyermek rosszul érzi magát a tünetektől - például gúnyolják a társai - akkor mindenképp lépni kell. Minél előbb fedezik fel, és kezdik el a segítés folyamatát, annál gyorsabban és nagyobb eséllyel történik meg a pozitív változás.
Nézzük meg, milyen lehetőségek vannak:
1. Tiktorna - ilyen például az ellenható izmok megfeszítése, vagy a tikk tudatos ismétlése tükör előtt
2. Kineziológus - az izmokban keresi a választ a kiváltó okokra, és kezeli a meglévő panaszokat
3. Pszichoterápia - pszichológus segítségével a kiváltó ok felkutatására és annak a kezelésére kerülhet sor
4. Homeopátia - kezdetben érdemes egy alkati szerrel próbálkozni - szakavatott homeopatát keressünk fel -, de ezek jó része csupán az aktuális tünetet/tikket kezeli
5. Gyógyszeres kezelés - ez a nagyon hosszú ideje kezeletlen betegeknél jöhet szóba, természetesen szigorú orvosi felügyelet mellett
Merre induljunk el?
Elmehetünk a gyerekorvoshoz; mondjuk el, hogy mire gyanakszunk, számoljunk be a tünetekről, tikkekről. Ő majd továbbít minket a megfelelő szakemberhez további kivizsgálás céljából. Elsőként vélhetően szervi kivizsgálásra kerül sor, hogy azt kizárhassák.
Felkereshetjük a helyi pedagógiai szakszolgálatot, vagy a gyermekjóléti központot; náluk térítésmentesen érhetjük el például pszichológus segítségét.
Amennyiben belekezdünk a kezelésbe készüljünk fel, hogy egy hosszú folyamat elejére kerülünk, és a siker érdekében mind a gyermekünk, mind az orvos, mind a szűk családunk szoros együttműködésén kell alapulnia.
Forrás: cukimamik.hu
