Éjszakai riadalom
Rossz álmok
A gyerekek már nagyon pici korban is álmodnak, csak nem tudnak róla beszámolni. Így tévesen gondoljuk azt, hogy csak 2-3 éves kor körül jönnek az igazi álmok, és rémálmok. Ha a pici babánál a fent leírt rengeteg indokot kizártuk, és a gyermek riadtan ébred, simogatással megnyugtatható, akkor valószínűleg egy kellemetlen álomból ébredt.
A rémálmok, és általában az álmok az éjszaka második felében jelentkeznek, mikor a felületes alvási fázis ideje van. Sírva, zokogva ébred a gyermek, de teljesen tudatánál van, tud ránk figyelni. Nagyobb gyermek pedig már képes elmondani mi a gond. A legfontosabb ilyenkor, hogy a szülő nyugodt maradjon, és végtelenül türelmes. Gondoljunk bele, hogy egy kisgyermek még nem mindig tud különbséget tenni álom, és valóság között. Neki teljesen valóságosak a szörnyek, lehet, hogy álmában mi sem voltunk éppen jófejek, és nem tudja, hogy mi a valóságban nem tettünk semmi rosszat vele. Tehát az egyszerű “ne félj” nem megoldás. Miután megölelgettük, megsimogattuk, látjuk, hogy nyugodt, és újra megvan a bizalom, akkor jöhetnek a trükkök.
Azonnal bevethető tanácsok:
Űzzünk! :) Lehet mesét szőni egy nagy, csodaszép kupoláról, ami körülveszi őt mikor alszik, ahová nem jutnak be a rossz álmok. Lehet használni szörnyűző sprayt. Teátrális mozdulatokkal mindenhová benézni, és elzavarni a mumusokat. A gyermek mentalitásától függően el lehet viccelni a helyzetet. Varázspálcával visszaterelni a rémálmokat az otthonukba. Nevezzünk ki egy plüssfigurát éjjeli őrnek!
Gondoljuk át azt is, hogy nem lehet-e valamilyen kellemetlen testérzete a gyermeknek. Hideg van? Izzad? Szoros a ruhája? Pisilnie kell? Betegség bujkál benne?
Másnap:
Érdemes éjjeli fényt betenni a szobájában. Ha igényli, akkor nyitva lehet hagyni az ajtaját is éjjelre.
Jó ötlet illóolajat párologtatni diffúzorban. Ez utóbbi két legyet egy csapásra, mert pl. a levendula finom illata nyugtató hatású lehet, a készülékből áramló pára pedig természetesen varázserővel bíró óvó-védő funkcióval rendelkezik.
Másnap, ha a gyermek önmagától beszél az éjjel történtekről, az nagyon jó. Az már fél siker, mert tudunk neki segítséget nyújtani. Segíteni tudunk úgy is, ha adunk lehetőséget neki kijátszani a félelmeit. Bábozzunk, szerepjátékozzunk vele, rajzolja le, amit látott, érzett, vagy gyurmázzunk!
Ami hosszú távon nagyon-nagyon fontos, hogy válogassuk meg a meséket, rajzfilmeket, amiket néz. Kizárólag a saját korának megfelelőt kapja, viszont azokat igénye szerint beszélhesse ki, vagy hallgathassa meg ezerszer is.
Tippek rémségfeloldó mesékre: Marék Veronika: Laci és az oroszlán, Nele Noose: Bátrak vagyunk! , Melanie Watt: Cidrimókus és a sötétség , Dániel András: Mit keresett Jakab az ágy alatt? , Jill Tomlinson: A bagoly, aki félt a sötétben , Adamik Zsolt: Bibedombi szörnyhatározó, Julia Donaldson: A Graffaló
Legyen meg stabil napirendje a kicsinek, amibe beletartozik az is, hogy időben lefekszik, és megvan a kis esti rituálé, ami ráhangolja őt a békés pihenésre. Este nem pörgetjük fel a gyereket, sem aktív testmozgással, sem édességgel, sem túl sok ingerrel! (pl.: tv, zaj)
Ha nagyon sokszor előfordulnak rossz álmok, és tudjuk, hogy a gyermek életében megakadásra, szorongásra okot adó helyzet van, akkor érdemes lehet szakemberhez fordulni. Ilyen lehet amikor kiszakad az addig ismert, védett burokból, és bölcsit, ovit kezd. Jöhet válás, kistesó érkezése, haláleset, de konfliktusok sorozata is, ami képes az álmaira is hatni. Ne féljünk segítséget kérni!
Pavor nocturnus - éjszakai riadalom
A rémálmok okozta felriadás, és a pavoros roham abban különbözik, hogy a gyermek a megébredés/felriadás után nincs magánál. Hirtelen felül az ágyában, de nem érzékeli a külvilágot, nem reagál, remeg, sír, sikít, pánikszerű a viselkedése, alva jár, de esetenként néhány másodperces légzéskimaradásokkal is találkozunk. Ilyen esetben nyugtatás, ölelés nem ér sajnos semmit, mert egyszerűen nincs ébren a gyermek. Jó esetben pár perc alatt lezajlik a folyamat, bár sajnos van, akinél lehet 10-20 perces is. A roham mindig az elalvást követő pár órában, az éjszaka első felében tapasztalható. Az okát nem ismerjük. Általában 2-5 éveseket érint, de legkésőbb kamaszkorra meg szokott szűnni. Egyébként a legtöbb gyermek produkál néhány alkalommal ilyen rohamot. Sajnos néhány esetben viszont ez rendszeressé válik.
Amit azonnal tehetünk:
Nagyon fontos, hogy végig maradjunk nyugodtak, higgadtak, halkan beszélhetünk is hozzá. Tudom, hogy ez nagyon nehéz, mert rettenetesen ijesztő, ami történik. A dolgunk viszont az, hogy kísérjük a folyamatot, és megvédjük a gyermeket az esetleges sérülésektől!
Ne ébresszük fel, mert csak ártunk neki! Ne kapcsoljunk villanyt sem! Ha a tudata kitisztult, és lezajlott a pavor, akkor teljes természetességgel fektessük mielőbb vissza az ágyába.
Teendők rendszeres rohamok esetén
A rémálmokkal kapcsolatos fejezetben leírtak nagyjából pavornál is élnek. Tehát fontos a napirend, fontos az estére hangolódás. Nincs édesség, aktív mozgás, nincs túl sok inger! Biztosítani kell, hogy eleget pihenhessen a gyermek. Van-e valami, ami ezt gátolja. Rosszul alvó sírós kistesóval van egy szobában, déli alvással hogy áll, hideg van, meleg van, ruhadarab nyomja? stb... Át kell gondolni, hogy mennyire van leterhelve. pl sport, különórák. Stressz?
Figyeljünk a biztonságára! Ha alva jár, vagy dobálja magát az ágyban, akkor készítsük neki elő a terepet, hogy ne üsse meg magát. Szegélyvédők, sarokvédők, lépcső zárása, matrac az ágy mellé, legokat se hagyjuk szanaszét, ne aludjon magas ágyban, tehát biztosítsuk, hogy szabadon “közlekedhessen, eshessen” a roham alatt. Jobb félni, mint megijedni, mert lehet hogy nem vesszük észre azonnal, hogy a gyermek felriadt.
Mivel nincs emléke a gyermeknek az éjszakai felriadásokról, ezért ne nyomasszuk őt ezzel. Nem kell, hogy szorongjon amiatt, hogy bajt okoz.
Érdemes alvásnaplót is vezetni. Mikor voltak rohamok? Mennyi ideig tartottak? Milyen minőségűek voltak? Összefüggnek-e bármilyen külső történéssel? Ez a későbbiekben segít összerakni egy képet, és megtalálni esetleg olyan összefüggéseket, amikre addig nem is gondoltunk. Néha segít, ha rájövünk mikor ébred meg a gyermek-sokszor azonos időben történik, szinte menetrendszerűen- és egy fél órával előtte mi magunk ébresszük fel, ezzel kizökkentve őt a folyamatból. Nem mindig hoz ez a módszer sikert, de talán megér egy próbát.
Ha nagyon megszaporodnak ezek a rohamok, és fellép alvási apnoe is, akkor lehet kérni segítséget alváslaborokban. Ehhez általában beutaló szükséges. Itt kivizsgálják a gyereket, hogy van-e valamilyen szervi eltérés, bármi gond, mi kezelhető. Illetve egy éjszakán át bent kell maradni, és a szakemberek figyelik őt alvás közben. Az alváslaborban mindig egy nagyon felkészült team fogadja a gyermekeket, szülőket. Támogatást kaphatunk gyermekgyógyásztól, neonatológustól, szülő-gyermek konzulenstől, szakpszichológustól, gyógypedagógustól, dietetikustól.
Ez a színes szakembergárda kideríthet olyasmit, ami a rohamok számának csökkenéséhez, netán megszűnéséhez vezethet. Ezzel nagyon óvatosan fogalmaznék, mert nem ismeri senki a pavor nocturnus okát, de tapasztalatok azt mutatják, hogy lehet valamiféle összefüggés például folyamatos légúti betegséggel (légzési nehezítettség), immunhiányos állapottal, tejfehérje-allergiával (idegrendszeri tüneteket okozhat), idegrendszeri éretlenséggel (Ayres vagy TSMT torna segíthet). Illetve az alváslaborban sok személyre szabott tanácsot is bezsebelhetünk, és a szülő is lehetőséget kap, hogy pszichológussal átbeszélhesse hogy hogyan oldja fel a saját félelmeit, aggódását, kimerültségét.
Forrás: cukimamik.hu
